Táncsport magazin 98

Valami megváltozott bennünk Enikővel, amire talán a mai napig nem tudom a választ. Lehet a tinédzser kor, lehet hogy mindketten változtunk, ahogy felcseperedtünk, nem tudom, de a vége az lett, hogy külön utakon folytattuk tovább. Enikőnek lett párja egy másik egyesületből, ahova át is igazolt és ott folytatta idővel a táncot. Ami érdekesség, hogy az új párja inkább standardes beállítottságú volt, ezáltal egy ideig ebbe az irányba indult tovább, nem kis sikerekkel, nekem meg nem volt más hátra, a partnerkeresés bugyraiba vetettem magam. Tizennégy éves voltam, amikor neki kezdtem ennek a számomra teljesen idegen létformának. Az edzéseken egyedül táncoltam, próbáltam a magasabb osztályos párosoktól segítséget kérni, hogy ilyenkor mi a teendő. Mindenki a maga módján próbált segíteni, mondták, hogy majd körbekérdeznek ismerőseiknél, de sajna ez az út nem annyira vált be. Kezembe kellett vennem az irányítást. Abban az időben még voltak táncos újságok, ami valóban versenytáncos szakmai kiadványok voltak, nem volt szükség más táncos műfajok egy csokorba szedésére, csak azért, hogy eladhatóvá váljon az utca emberei számára is. Olyan szakmai cikkek voltak, ahol egy egy egész ország által elismert edző és táncos mondta el egy egy versenyről a döntős párosokról a véleményét. Tartalmaztak még versenynaptárt, szabályzatokat, versenyeredményeket, valamint tánckellék boltok reklámanyagát is egyaránt, s mindemellett az utolsó lapon az aktuális táncpartner keresők is adhattak fel hirdetéseket. Ezekből szemezgetve indultam el a táncpartner keresés rögös útján. Volt több próbám is, amelyből az egyik érdekesre sikeredett. Elmentem egy lánnyal próba táncolni, aki fogszabályzós volt, ami a mai napon teljesen normális és elfogadott dolog, de abban az időben másként gondoltam, de talán nem is ezzel volt a baj, hanem az jött ki viccesen, hogy a próba előtt Huba Bubba rágót evett, szerencsétlenségére, a neonzöld színűt, ami szépen bele ragadt a fogszabályozó szerkezet apró kis részeibe és minden egyes szó kimondása közben integettek nekem a kis rágó darabkák. Valahogy kölcsönösen nem választottuk egymást a jövőbeni párunknak.

Valahogy kölcsönösen nem választottuk egymást…

Táncsport magazin 98 – Így láttam cikkje

A következő próbám egy majdnem egy magas lánnyal volt aki az akkori Oktogon TSE táncosa volt. Nóra hosszú vékony barna bőrű lány volt és amíg én inkább a stílusosan ívelt testű srácok közé tartoztam ő a magas, egzotikus kinézetével vonzotta magára a figyelmet. Azért is mertem felhívni, mert már láttam előzőleg versenyeken, ahol hasonlóan kigyúratlan testű fiúval táncolt, ezért úgy gondoltam, hogy ez akkor biztos nem jelenthet gondot számára. Amikor a próbára került sor egy hátsó terembe mentünk be, ahol csak mi voltunk bent ketten, és az elsőként a szambát próbáltunk. Tudni kell, hogy mi a szamba ritmika számolását a csepeli klubban úgy tanították, hogy koreográfia elsajátítása közben a következő számolást sulykoltuk magunkban: egy szamba, két szamba, három szamba, négy szamba… Mondhatom nagyon népszerű lettem rögtön Nórinál, aki szépen kinevetett úgy, hogy azt sem értettem, hogy mi történik. Miután ki kacagva magát magyarázta el nekem, hogy ő még ilyen fajta számolást nem is hallott, de nagyon aranyosnak tartotta.

Én és Réka – Budapest Bajnokság 98 vagy 99-ben

A helyzet elég ciki volt…

A helyzet elég ciki volt, de végül nem Nóri lett a párom, hanem egy Réka nevű lány, aki a Talentum TSE táncosa volt. Elkezdődött valami új, amikor már nem csak kizárólag a csepeli klub volt az otthonom, hanem be jártam a Keleti pályaudvarhoz közeli tánc suliba is. Új tanárom is lett, akit már előzőekben említettem egy humoros összegzés által, s elindult a heti szintű magánórázások kora. Új koreográfiák, új meglátások és új embereket ismertem meg. Mint később megtudtam Péter is régebben a Korona Táncklub tagja volt, csak idővel kivált és saját egyesületet alapított magának. Az elkövetkezendő időszak arról szólt, hogy a csepeli klubban én voltam a latinos, bent Pesten meg a standardes fiú…

A csepeli klubban én voltam a latinos, bent Pesten meg a standardes fiú…

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük