Mindezek alatt nem azt kell érteni, hogy teljesen másik klubban folytattam új párommal, hanem vegyespárosként táncoltunk együtt, ami annyit jelentett, hogy én és Réka is maradt a saját egyesületének tagja, viszont mindkét helyre jártunk gyakorolni. Új partnerem családja egy igazi fanatikus táncos család volt, ahol az egész famíliának köze volt a zene eme kifejező eszközéhez. Anyu, Apu és Réka két testvére is versenyszerűen űzték ezt a műfajt. Csepelen tanultuk a standard táncokat tovább, bent Pesten pedig a latin amerikai táncainkat erősítettük. Az új közösség  hamar befogadott, aminek nagyon örültem és szép lassan teljesen belesimultam az ottani légkörbe is. Rövid időn belül kellett felkészülnünk az első közös fellépésünkre, mert közeledett a karácsony és a Talentumban egy kis showműsorral kedveskedtek a szülőknek az év lezárásaként. Az iskola összes táncosa fellépett ezen a bemutatón, ami a ma is működő Talentum Ház első emeletén egy előtérben zajlott. Körben székek, teli szülőkkel, akik már alig várták, hogy láthassák gyermekeiket. Mivel én  itt a standardes fiú voltam, így kötelezőből egy angolkeringőt, tangót és foxtrottot táncoltunk, de szerencsére ezzel még nem végződött számunkra a fellépés, mert a show második részében jöttek a latin hangvételű táncok is. Partnerem szülei rögzítették is kamerára, ezáltal lehetőségem lett arra, hogy körülbelül öt-hatszázszor megnézzem újra meg újra a felvételt.

Körülbelül öt-hatszázszor megnézzem újra meg újra…

Az hozzá tartozik a történethez, hogy a hely az nem volt túl nagy méretű, ezért a keringő és a tangó nem sikeredett valami jóra, főleg annak is köszönhetően, hogy nem nagyon volt rutinunk, hogy hogyan oldjuk meg ilyen kis helyen az új koreográfiáinkat, de a latin táncokkal egészen más volt a helyzet. Előző felvételekhez képest nagy változást láttam magamon jó irányban, ami új lendülettel töltött fel. Peti az egyesület vezetője sok fellépést szervezett,  ezért folyamatosan azzal kergetett, hogy meg kellene tanuljam az klub formációs koreográfiáit is, de egyre csak azt érte el, hogy minél jobban akarta én annál jobban nem engedelmeskedtem neki. Egy időben Jánosi Laci bácsi is tartott órákat itt szerda esténként, ahol a latin táncok alapjait pontról pontra, a lehető legkifinomultabb módon tálalta számunkra. Amikor egyik alkalommal a kéz mozgásáról tartott órát azt sosem felejtem el, mikor odajött hozzám és csak ennyit mondott, hogy “Mit csinálsz? A legyeket hajkurászod?

“Mit csinálsz? A legyeket hajkurászod?”

Ott, akkor egy pillanatra úgy éreztem, hogy most annyira jó lenne, ha láthatatlanná tudnék válni, mert akkor nem látszódott volna a vérvörös orcám, a nagy égéstől. De egy olyan nagy táncos és tanár, mint Laci bácsi nem azért mondott ilyeneket, mert rosszat akart nekem, persze annak ellenére, hogy abban a pillanatban el szerettem volna tűnni a föld színéről, hanem szigorúan építő jelleggel tiporta a sárga föld alá egyre duzzadó egómat. Talán addig a pontig nem is találkoztam nagyon olyan tanárral, aki ennyire őszintén adott visszajelzést a mozgásomról. Kezdetben ez furcsa volt, de aztán idővel megértettem, hogy a folyamatos fej simogatás nem feltétlenül fog fejlődést eredményezni. Készültünk közben mindkét tánc-nemből, de mivel a latint nyüstöltük nap, mint nap ezáltal abból hamarabb startra készen álltunk. Első versenyként rögtön egy tét versenyen, a Budapest Bajnokságon kellett megállni a helyünket. Ezt már nem Csepelen rendezték, hanem a nagy birkózó csarnok adott otthont neki. 

Azért ne gondoljátok azt, hogy csak Csepelen versenyeztem és ott rendeztek minden versenyt régen…

Óriási rendezvény volt ez, mindenki részt akart venni rajta, hisz aki Budapest bajnoka lett, az felért egy országos bajnoki címmel. Olyan sok táncos volt gyermektől felnőttig, hogy ketté kellett osztani a parkettát, hogy egyszerre több kategória is táncolhasson egy időben, csak azért, hogy a verseny le tudjon zajlani egy nap alatt. Igazi megtiszteltetés volt ott táncolni és igazán nagy kihívás is volt egyben nekünk, hogy első közös versenyünk Rékával egy ilyen rangos helyen történt. Bemelegítettünk, a csodás répa szabású, bársony anyagból készült nadrágom csak úgy feszült a lábamon, amikor új hír érkezett a versenyzők közé… 

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük