Telt az idő és egyszer csak elértük a magas osztályt Rékával, de úgy éreztem, hogy tovább kell lépjek más irányba, így partnerkeresésbe kezdtem. Mindig azt mondják, hogy a tánc világában a fiúnak könnyű dolga van, mert annyi lány keres párt, hogy minden ujjára talál az ember egy elhivatott nagyon ügyes és dögös kis fruskát, akivel minden tökéletes lesz. Cáfolnom kell ezt a feltevést sajnos, mert bár nekem nagyon sok párom volt összességében mindeddig, de sosem éreztem azt, hogy ha ma külön válok, akkor holnap már ott vár a tökéletes Salma Hayek  testű vad macska akivel “felszánthatom” újra a parkettát. Viszont ami a következő pár évemre sorsfordítóan hatott az egy új edző megjelenése volt, aki nagy hatást gyakorolt rám. Hogy jutottam idáig? Volt a Talentumban egy páros aki kicsit előbb jutott fel magas osztályba, mint én, és már új koreográfiákat tanult. Olyan érdekes lépéseket csináltak, ami nekem először furcsa volt, majd egyre inkább azt vettem észre, hogy nagyon tetszik amit látok. A páros fiú tagját Viktornak hívták és tőle kérdeztem, hogy nagyon látványosan fejlődnek és, hogy kinek köszönhető ilyen rövid idő alatt, ilyen nagy változás?! Viktor beavatott a titkukba, hogy egy másik egyesületbe is átjárnak, s ott találtak rá egy fantasztikus edzőre, akitől nagyon sok új dolgot tanultak mostanában. Elgondolkodtam, hogy mitévő legyek, hiszen én a csepeli egyesület tagja voltam, de bejártam még ugyan úgy a Talentumba is, mintha még mindig oda tartoznék, de ez már korántsem így volt, mivel Rékával már nem alkottunk egy párt. Valahogy mégis azt az illúziót kergettem, hogy oda is tartozom és ott a helyem, hiszen sok barátot és ismerőst szereztem ez idő alatt. Általában, mikor egy vegyes páros külön utakon folytatja, akkor mindenki marad az “anyaklubjában”. Ezután pár alkalommal voltam még, de azt vettem észre, hogy szép lassan leépült ez az irány

Majd olyan dolgok történtek, amit magam sem gondoltam volna.

Legelső táncpartnerem Enikő pár nélkül maradt, s felkeresett engem, hogy mi lenne, ha még egyszer megpróbálnánk, biztos már változtunk, komolyodtunk és hátha sikeres lesz az másodszori próbálkozásunk. Ahogy korábban írtam, ő inkább a standard táncok vonalán folytatta tovább, kiváló edzőjének köszönhetően, de ez nem gátolta meg abban, hogy a latin táncokat ne tudja fejleszteni, csak nem versenyzett közben ebből a kategóriából. Döntöttünk, megpróbáljuk még egyszer. Felkerestük együtt a másik egyesület vezetőjét Pétert, akiről Viktor barátom mesélt a Talentumban, majd elkezdtünk magánórákat venni. 

Nagy hatással volt rám a következő időszak.

Péter és Viki egy párt alkottak abban az időben a tánc parketten és az életben is és egy jókora egyesület élén állva saját karrierjük tetején, számos latinos párosnak egyengették az útját. Mi lettünk az egyik ilyen a sok közül. Úgy éreztem, mintha eddig nem tudtam volna semmit a táncról, pedig nem mondhatom, hogy előző helyeken ne kaptam volna hasznos információkat a fejlődésemhez, de mégis ez volt bennem, hogy igen végre, ez az, itt jó helyen vagyok. Egy pár magánóra után a nyári időszak jött, ami egy fantasztikus és sorsfordító tábort hozott számomra…

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük