13. Rész

Egy sorsfordító tábor, amely különös fordulatot hozott az életembe…

Kishazánkon belül, hogy helyileg hol volt megrendezve, arra sajnos már nem emlékszem, de nem is ez a lényeg az egészben. Hirtelenséggel egy új egyesület életébe léptünk be Enikővel, ahol kezdetben mint két kis napos csibe próbáltunk elvegyülni, hisz megannyi, már a versenyeken látott ismertebb arccal találtuk szemben magunkat, hogy azt se tudtuk, hogy hova nézzünk. Szerencsémre, korábban említett táncos társam Viktor is részt vett ebben a táborban, s sikerült úgy beosztani minket, hogy egy szobában legyünk. Az akkori csepeli klubból nem csak én látogattam el, hanem testvérem is az akkori táncpartnerével. Ezek a táborok akkoriban úgy voltak felépítve, hogy közös órák sorra jöttek egymás után ,így egész nap mozgásban voltunk, s nagyon sok új információval gazdagodtunk. Első pár napom, arról szólt, hogy pislogtam csak, hogy mennyi mindent nem tudok még. Péter és Viktória olyan szakavatottan, de azért mégis érthetően tanítottak, hogy alig vártam, hogy újabb és újabb órán vehessék részt. Egy szempillantás alatt szivaccsá váltam, ami alig várja, hogy feltöltődjön. Az órákon sokszor párt kellett cserélni, mivel fontosnak tartották, hogy a csapat szépen lassan megismerje egymást, s nem utolsó sorban gyakorlásként is kiváló volt, hiszen sokszor egy másik párral jöttünk rá a saját hiányosságainkra. Sok lánnyal volt szerencsém ezáltal táncolni, de egyikükkel nagyon jól ment. Láttam már régebben is versenyek alkalmával, mikor magas osztályban táncolt, én meg csak bámultam, hogy mennyire ügyes ez a lány. Nem tudom másképp írni, ő egy igazi “latin maca” volt. A szó legjobb és pozitív értelemben véve. Olyan aki igazán a parkettre termett, kellően szexi, s mikor táncol, az összes fiú öt nézi, hogy mennyire élettel teli. Nap nap után következett, s szépen lassan újra előjöttek Enikővel a gyerekként már felhalmozódó problémáink. Ugyan azokon a dolgokon tudtunk egymásnak esni, mint jó pár éve. “Miért így csinálod, miért nem úgy? Ez nekem nem tetszik így….!” 

“Miért így csinálod, miért nem úgy? Ez nekem nem tetszik így….!” 

Ráadásul Enikőnek hamarabb kellett hazamennie, mint nekem, ezért még magamra is maradtam. Nem szomorkodtam el, mert bennem volt a fejlődési vágy és úgy voltam vele, hogy vagy Enikővel vagy nélküle, de én táncolni akarok és menni előre az utamon. Ebben az időben nagy szerencsémre a korábban már “latin macának” bemutatott lánynak Judynak, éppen nem volt párja, s a maradék pár napot együtt táncoltuk át. A közös órákon Péter és Viki számos alkalommal hívott ki, hogy mutassuk be az általuk tanított koreográfiai részletet, mert annyira tetszett nekik. Nekem ez felbecsülhetetlen érzés volt, főleg úgy, hogy a tábor elején egy napos csibeként érkeztem. Sokan jöttek oda hozzánk, hogy mennyire jól nézünk ki együtt a parketten, s nem titkoltan gondolkodóba estem. Hogyan tovább? Hiszen csak most álltam össze újra Enikővel. Itt ez az új lány, akivel meg annyira jól megy minden! Bántsam meg Enikőt, vagy maradjak egy olyan partneri viszonyban amit tudom, hogy nem működik hosszú távon? Ilyen és, ehhez hasonló kérdések zsongtak a fejemben nap hosszasan, úgy, hogy a tábor vége egyre közeledett.

A tábor utolsó napja volt, mikor…..